NOVELLÁK
Milliószor milló perc
"Itt az idő, hogy végre valami hasznosat cselekedjek" - gondolta Curro Jimenez egy esős vasárnap délután, miközben az ágyában heverészett félmeztelenül. "Eddigi életem milliószor millió percét fecséreltem el mindenféle apró-cseprő dologra, majdhogynem feleslegesen éltem. De most erőt veszek magamon, és nem gördítek akadályt személyiségem alkotó kiteljesedése elé. Sőt!"
Miután Curro Jimenez mindezt alaposan végiggondolta, felült az ágyában, és sokáig üveges tekintettel bámulta szőrös lábikráját, mintha az nem is a sajátja lett volna. Aztán megpróbált felállni, de mivel könyökét véletlenül beverte az éjjeliszekrénybe, visszaült, és halkan elbőgte magát.
Odakint szakadt az eső; áztak a járókelők.
Nyári szöszök
Nyár volt, és mindenféle fehér szöszök szállingóztak.
Egy ember jött a fenyvesből. Színes rövidnadrágot viselt.
- Drinken dránken jól betrunken! - kurjantotta, és hadonászott.
A gyomokkal beborított téren, ahol megdőlt, karcsú zászlóárbocok meredeztek, egy átlagos szellemi képességű fiatal elmerengett ekkor, mert már egyáltalán nem értette az életet. A rövidnadrágos meg hadonászva közeledett, s néha felszakadt belőle valami nyivákoló rötyögés. Aztán hirtelen megált, hogy prüszkölve köpjön egyet, mert a szájába repült egy fehér szöszcsomó.
Ibolya néni kalandja
Volt egyszer egy belvárosi ház. Ebben, az előző mondatban már említett belvárosi házban Ibolya néni lakott. Ő öreg volt. De ő fiatalos volt. Mert ő mindennap megöntözte a virágokat az erkélyen. Szép virágjai voltak. Pirosak, kékek, olcsók, sárga. De nem voltak csúnyák. Mert mindig megöntözte. Egy szép, verőnapos napon Ibolya néni éppen pont a konyhában darálta a zsemlyét, mikor is:
- Jajtikedveskéimbiztosanszomjasakvagytok! – kiáltotta hangosan. Mert rájött, hogy még nem locsolta meg a virágokat ő. Ez így is volt. A virágok szomjasak voltak. Ibolya néni mérges volt. Szép, meleg, tavaszias délelőttön történt ez, ami volt.
Hogy Ibolya néni teletöltött egy szép, koszos, szép befőttesüveget csapvízzel. Kicsoszogott az erkélyre, és:
- Jótteszmajdnektekezakisvizecskearanyoskáim - búgta rekedten Ibolya néni, aki sokszor berekedt. Széttört a koponyája két emelettel lejjebb. Az erkély már öreg volt. A befőttesüveg széttört. Baleset volt. A befőttesüveg teljesen széttört.
"Itt az idő, hogy végre valami hasznosat cselekedjek" - gondolta Curro Jimenez egy esős vasárnap délután, miközben az ágyában heverészett félmeztelenül. "Eddigi életem milliószor millió percét fecséreltem el mindenféle apró-cseprő dologra, majdhogynem feleslegesen éltem. De most erőt veszek magamon, és nem gördítek akadályt személyiségem alkotó kiteljesedése elé. Sőt!"
Miután Curro Jimenez mindezt alaposan végiggondolta, felült az ágyában, és sokáig üveges tekintettel bámulta szőrös lábikráját, mintha az nem is a sajátja lett volna. Aztán megpróbált felállni, de mivel könyökét véletlenül beverte az éjjeliszekrénybe, visszaült, és halkan elbőgte magát.
Odakint szakadt az eső; áztak a járókelők.
Nyári szöszök
Nyár volt, és mindenféle fehér szöszök szállingóztak.
Egy ember jött a fenyvesből. Színes rövidnadrágot viselt.
- Drinken dránken jól betrunken! - kurjantotta, és hadonászott.
A gyomokkal beborított téren, ahol megdőlt, karcsú zászlóárbocok meredeztek, egy átlagos szellemi képességű fiatal elmerengett ekkor, mert már egyáltalán nem értette az életet. A rövidnadrágos meg hadonászva közeledett, s néha felszakadt belőle valami nyivákoló rötyögés. Aztán hirtelen megált, hogy prüszkölve köpjön egyet, mert a szájába repült egy fehér szöszcsomó.
Ibolya néni kalandja
Volt egyszer egy belvárosi ház. Ebben, az előző mondatban már említett belvárosi házban Ibolya néni lakott. Ő öreg volt. De ő fiatalos volt. Mert ő mindennap megöntözte a virágokat az erkélyen. Szép virágjai voltak. Pirosak, kékek, olcsók, sárga. De nem voltak csúnyák. Mert mindig megöntözte. Egy szép, verőnapos napon Ibolya néni éppen pont a konyhában darálta a zsemlyét, mikor is:
- Jajtikedveskéimbiztosanszomjasakvagytok! – kiáltotta hangosan. Mert rájött, hogy még nem locsolta meg a virágokat ő. Ez így is volt. A virágok szomjasak voltak. Ibolya néni mérges volt. Szép, meleg, tavaszias délelőttön történt ez, ami volt.
Hogy Ibolya néni teletöltött egy szép, koszos, szép befőttesüveget csapvízzel. Kicsoszogott az erkélyre, és:
- Jótteszmajdnektekezakisvizecskearanyoskáim - búgta rekedten Ibolya néni, aki sokszor berekedt. Széttört a koponyája két emelettel lejjebb. Az erkély már öreg volt. A befőttesüveg széttört. Baleset volt. A befőttesüveg teljesen széttört.